Az elmúlt egy évben jó pár alkalommal szerettem volna blogolni. Vagy mert volt egy olyan sorozat, ami mindenképpen kikívánkozott volna az oldalra, vagy mert volt egy jó történet a fejemben, vagy épp tapasztaltam valami olyat, amit úgy gondoltam, hogy tanulságos lehet megosztani Veletek… Csak aztán történt egyszer, hogy frissítve lett minden a gépemen és egy szempillantás alatt elszállt az addig, gép által megjegyezett összes belépő kód és/vagy jelszó. Így volt ez a bloggal is. Többször próbáltam belépni. Felidézve minden valaha volt email címet és jelszót, de semmi nem passzolt. Egészen mostanáig. Amikor is a napokban gondoltam, hogy akkor hát ha már a régi folytatása nem megy, indítok egy új blogot. Lesz, ami lesz. A régi fennmarad, ott meg marad minden eddigi tartalom, kárba nem vész szerencsére, az újon pedig folyatom a friss képekkel.
A regisztráció kezdetén aztán felugrott a régen megjegyzett email cím, amivel eggyel előrébb jártam a korábbi próbálkozáshoz. Így már csak a hozzápasszoló jelszavamat kellett megtalálnom. És láss csodát sikerült! Hű de boldog lettem, amikor végre a szerkesztő felületre tudtam kattintani! 

Bepótolni nem fogok semmit az elmúlt évből, mert lehetetlen lenne. Bár pár gondolatom azért van, amit feljegyeztem magamnak. Ezeket igyekszem rendezni és mindenképpen bejegyzés formájába önteni.  

Ettől függetlenül azért arra gondoltam az (újra) első bejegyzést a tavalyi év néhány esküvőjének válogatott képeivel töltöm meg. Hogy méltó indítása legyen az új évi blognak.
Igyekeztem összeszedni a kedvenceimet! 

Azért is jutott erre a választásom, mert esküvői fotókat mindig ritkán posztolok. Egyrészt mert általában az esküvő szezon az év leghúzósabb időszaka minden más fotózás szempontjából is, ezért kevés időm van posztolni. Másrészt mert nem ezt tartom a fő profilomnak, így egy kisgyermekes sorozat képkockáit hamarabb felöltöm…

A tavalyi év, esküvők szempontjából számomra elég (túl)zsúfolt volt. Azt hiszem rekordot is döntöttem, mert ennyi esküvőm nem volt még, mint a tavalyi évben (de lehet csak rosszul számolok J ). Ráadásul elég rendezetlenül, mert a nyáron gyakorlatilag kettő szabad szombattal dolgoztam augusztus közepéig. Ami tudom nem sok, hiszen a csak esküvő fotósok tavasztól ősz végéig (ha nem tél közepéig) így tolják. Azonban nekem mellette hét közben is volt jó pár fotózásom, plusz a vasárnapok általában mindig jó előre foglaltak voltak családi fotózásra.
A magánéletemben is történtek változások, amikhez gyorsan kellett alkalmazkodnom, és egyszer sok volt minden… Így egy picit túl vállaltam önmagam azt hiszem. Nem élveztem a nyarat úgy igazán.
Természetesen nem panaszkodásból, csak zavaróan ki kellett centiznem a határidőket, amiktől én mindig a fejemet fogom.
Amúgy eléggé szabálykövető, határidőket betartó személy vagyok. Így amikor ez az irányítás kicsúszik a kezeim közül és tudom hogy tartozásaim vannak, eléggé tajtékos napok következnek nálam és a környezetemben... Szóval inkább úgy fogalmaznék, hogy nehéz nyarUNK volt.

Ezúton köszönöm minden párnak (a legtöbbnek), hogy türelemmel viselték a várakozást!

Persze az év vége sem volt könnyebb…
...Egy szó mint a száz rettentően vártam a Karácsonyt.  

Idénre tudatosan kevesebb esküvő jutott. Hogy legyen idő minden másra is…

Összességében persze szerettem az összes esküvőt. Sokszor pityeregtem még most is a fényképezőgép mögé bújva. A szentimentalizmusom a régi.
Sokat változtatnak rajtam az esküvők. Nincs két egyforma, mindig valami újat tapasztalok, érzek, hallok, látok… Még mindig szeretem, hogy részese lehetek egy-egy soha vissza nem térő pillanatnak és örökíthetek meg boldog mosolyokat.

A sok duma utána most pedig meséljenek hát a képek: 

Köszönöm, hogy még mindig (vagy újra) olvastok! ♥