Nem szokásom okoskodni a fotózással kapcsolatosan (főleg nem nyilvánosan; sok szakmabelivel ellentétben). Viszont van néhány olyan része a munkámnak, ami mellett már nem tudok elmenni szó nélkül.
Az egyik ilyen, a nyers képek örök dilemmája. „Megkapom?” „Nem kapom meg? Miért nem?” „Te válogatod ki melyik a legjobb?”.
Ezek a kérdések nem új keletűek. Mióta fotózom (lassan 10 éve), ezek mindig felmerülnek, tízből két esetben biztosan.
Nagyon elfáradtam már a folytonos válaszadásban és magyarázásban. Mert néha teljesen úgy érzem, hogy bármit mondhatok, akkor is csak egy gonosz dög vagyok, amiért nem adom át a nyers képeket, pedig az alanyi jogon járna.
Nem, nem vagyok! Elmagyarázom… (vagyis megpróbálom)

Hosszú évekbe telt, mire kitapasztaltam ezt a rendszert, ami azt gondolom jól működően megy nálam.
Nem adok át nyers képeket, sem mutogatni, hogy hogy sikerültek, sem előzetesként!  Egyrészt, mert azt gondolom, hogy egy magára valamennyire is igényes fotós ilyet nem tesz, másrészt, mert nem egyszer jártam úgy korábban, hogy elküldtem kiválasztásra a képeket, és már töltötték is fel őket pl. a facebookra. - Amivel az utómunkám ott abban a pillanatban feleslegessé is vált. 

(Mosolygós Tamara képével igyekszem szemléltetni, hogy mennyit számít az utómunka.)

Minden egyes fotózásnál (kivéve az esküvők, mert ott kicsit más folyamat szerint dolgozom), sokat fotózom/sok nyers képet készítek, nincs korlátozva a képek darabszáma. Hogy is lehetne… Majd átnézem a képeket itthon, kiválasztom a legjobbakat (amiknél én látom, hogy mit tudok kihozni belőlük az utómunka során). Nem kell várnom arra, akár heteket, hogy visszaküldjék, melyik képek tetszenek a legjobban, nem kell küldenem nyers képeket. Ez már egy jól kialakult rendszer.

Ahogy említettem, tízből nyolc esetben ez működik is, ezért azt gondolom, hogy teljesen jó ez, amit csinálok és ahogy csinálom.
(Beszélgettem más fotósokkal is korábban, akiknek adok a véleményére, ismerve a munkáit és ismerve a fotós kollégát is, ők is ilyen rendszer alapján dolgoznak.)

Valamint azt gondolom, ami szerintem a fontosabb, hogy aki engem kér fel egy fotózásra, az valamennyire tisztában van a munkásságommal. Megnézi a korábban készült képeimet, tetszik neki a stílusom, így nem véletlenül választ engem.

Ez alapján merem feltételezni, hogy megbízik bennem és tudja, hogy az elkészült fotók közül a legjobban sikerült képeket fogom kiválogatni.

Olvastam valahol ilyen hasonlatokat, hogy az asztalos sem adja oda a faforgácsot, ha rendelsz tőle egy bútorlapot. Az étteremben sem hozzák ki neked a félig nyers húst, ha rendelsz egy sült csirkét. A fodrász sem adja oda neked a levágott hajat, vagy a varrónő sem ad oda neked egy összefércelt, félkész ruhadarabot…

Ha odaadnám a nyers képeket, akkor nem azt a minőségi munkát kapná meg a megrendelő a pénzéért, amit én őszintén vállalok. Azt gondolom, hogy egy kép úgy lesz kerek egész, ha átválogatom és utómunkával javítok rajta. A saját stílusomban. Szabadon. 

Köszönöm a figyelmet! 

Szilvi