Sok szülő (vagy leendő szülő) kérdezi tőlem, hogy mikor érdemes a piciket fotózásra hozni. Azt gondoltam, hogy ebben a posztban ehhez adok egy kis útmutatást, sorra véve a fotózások ideális időpontját és mikéntjét is a saját tapasztalataim és szokásaim alapján.  

Az első fotózást a piciről még újszülött korában érdemes tervezni. Az első 15 nap a legideálisabb erre a fotózásra. (Ehhez tartom is magam, tehát újszülött fotózást valóban csak a pici kéthetes koráig vállalok!!) Ilyenkor még az újszülött kellően aluszékony a fotózáshoz. Ha jól időzítünk, akkor szinte semmit sem észlel belőle, nyugodtan lehet öltöztetni, bugyolálni, „gyűrni”. Az újszülött fotózás esetében azt szoktam tanácsolni a kismamának, hogy a szülés után, akkor keressenek pontos időponttal, amikor már otthon vannak pár napja, kialakult egy kisebb rend a pici és az ő, közös életükben. Tudja, hogy melyik napszakban nyugodtabb, mikor van egy hosszabb alvósabb időszak a napjában. Mindenképpen erre az időszakra kell időzíteni a fotózást. Ez cicizés után van általában, így nem is kell kérnem, hogy legyen tele a pocakja az apróságnak, hiszen ez nagyban befolyásolja a kedvét, nyugodtságát. Ha minden összeáll, akkor tudom a legédesebb, alvós képeket elkészíteni a piciről, a saját otthoni környezetében! Ilyenkor elkészülhetnek az első családi fotók is. – Ez az egyetlen fotózás, amikor házhoz megyek. Úgy tapasztaltam, hogy ez mind a mamának, mind a babának a legkényelmesebb.
Az újszülött fotózások több órán át is eltartanak (átlagban 2-2,5 órával érdemes tervezni). Ritka az olyan pici, akiről 45 perc alatt el lehet készíteni a várva várt sorozatot. ( Ilyen nekem is csak egyszer volt eddig. )

A következő fotózásra ideális kor, az úgy 4-6 hónap körül van. Ilyenkor a pici már igazán nyitott a külvilág felé. Sokat mosoly, anya és apa meg tudja nevettetni; hason fekve boldogan rugdalózik a fotózás ideje alatt. (Plusz ilyenkor még egy helyben maradnak! Persze ez egyfelől vicc, viszont innen azért már kicsit nehezedik a dolog… ) 

A következő hónapokban már elkezd kúszni-mászni, megül,  gurgulázva nevet, ami igazán tüneményes.

Tehát gyakorlatilag azt szoktam tanácsolni, hogy a nagyobb babákat fél éves koruk körül érdemes fotózásra hozni, és onnantól kezdve pedig szinte bármikor.

Az első pár hónap fotóit meghagyom a szülőknek. Ilyenkor még annyira kezdetlegesek a mozdulatok, reflexszerűek a mosolyok, hogy szinte lehetetlenség megtölteni egy teljes sorozatot a fotóikkal. (Még úgy is ha készülnének családi fotók is.) Ilyenkor még az elkapott pillanatok, a spontán élethelyzetek szülik a jó fotókat a picikről, nem az a 1-1,5 órás időtartam, amikor én is ott tudok lenni.
Az újszülött fotózások idejét betartva ez a másik elvem, hogy nem vállalok pár hónapos babákat fotózásra (kivétel ez alól az első karácsonyi fotózás). Korábban volt ilyen, de nem igazán sikerült úgy a sorozat, ahogy elvártam volna, vagy ahogy a szülők elvárták volna!

Az első születésnapi fotózás szinte kihagyhatatlan! Amikor már megáll magától a kisszékben kapaszkodva, majd apró lépteit próbálgatva kitolja azt nagymosollyal a díszletből.
Megízleli az első születésnapi torta ízét, akár szétmaszatolva azt az ünnepi öltözékén, vagy a környezete bármely szegletén.
Csodálja a színes lufikat, és tátott szájjal, csillogó szemmel figyeli, hogy hová lesz az a sok színes gömb, amit anya és apa kifújt neki a buborékfújóból.

Ilyenkor már sokkal nagyobb kreativitás és türelem kell (a szülőktől is), hogy lefoglaljuk a piciket és próbáljuk őket pár pillanat erejéig egyhelyben tartani. (Ugye, hogy nem is volt olyan nagy vicc, amit előbb írtam?!)
Annyi minden érdekli őket hirtelen, hogy mindent akarnak szinte egyszerre csinálni. Azt veszem észre, hogy ez a fotózás szokta a leginkább kihívás elé állítani a szülőket. Sokszor itt fogadják meg, hogy ők bizony többet nem viszik fotózásra a gyereket! Persze aztán sosincs így. (Szerencsére!) 

Minél nagyobbak a gyerekek, annál könnyebb velük a fotózás. Azt veszem észre, hogy olyan 3 éves koruk körül, vagyis mikor elkezdenek oviba járni, akkor válik nagyon gördülékennyé a dolog. Sokkal szófogadóbbak lesznek, megértik, hogy miért vannak nálam/velem, engedelmeskednek nekem és általában egy nagy játéknak élik meg a fotózás néhány óráját.

Sok mindent, sőt szinte mindent megteszek a fotózások ideje alatt, hogy a picik a legkényelmesebben érezzék magukat és jó mókaként éljék meg a fotózást. Viszont ehhez nagy segítségemre kell legyenek a szülők is! Hiszen én sokszor akkor találkozom először a gyerekükkel. Nem tudom még, hogy mihez lesz kedve, mi fog neki tetszeni igazán, mi köti le, szimpatizál-e egyáltalán majd velem. Szerencsére (a legtöbbször) társaim ebben a szülők és jól tudunk közösen együtt dolgozni a remek végeredményért! (Valamint általában szimpatikus vagyok a gyerekeknek is. Bizonyítja ezt a sok-sok fotózás végén kiosztott puszi. )
Szoktam tanácsolni, hogy hozzanak magukkal játékot a gyerekek, hogy legyen valami ismerős dolog is a fotózáson. Nem kell túl sokat, hiszen a kevesebb itt is több. 1-2 kedvenc plüssfigura, autó, baba bőven elég.

Mint ahogy minden esetben (természetesen időjárás függvényében), a baba és gyermek fotókat is jobban szeretem szabadtéren, a természetben elkészíteni. Lehet szaladgálni, fára mászni, virágot szedni, megcsodálni a nap fényét a lombok között. A nagyobbacska babák is sokkal jobban érzik magukat a friss levegőn, a fák alatt, a fűben hemperegve.  Nem csak szabadabb, de spontánabb fotók is születnek ezáltal. - Erről bővebben IDE KATTINTVA is olvashattok! 
Természetesen a stúdió körülmények is adottak a piciknek a fotózáshoz, viszont azért lássuk be (amit nem is győzök elégszer hangsúlyozni) a természetes fénynél nincs szebb megvilágítás. Tehát itt is azt tudom tanácsolni, hogy egészen tavasztól-őszig, ha az időjárás is engedi, akkor tervezzük szabadtéren a fotózást, vagy részben vagy egészben.
Igény szerint szabadtérre is viszem magammal a kellékeimet, így akár egy erdős részen is tudunk születésnapi fotózást tartani lufikkal, girlanddal és tortamaszatolással. 

Imádom, hogy vannak visszatérő családjaim, babáim, gyerekeim.
Jó pár olyan szerelmespár van, akiket az eljegyzésük óta kísérem minden nagyobb életeseményüknél. Így az újszülött babájukat is én örökíthettem meg, majd én fotóztam az első születésnapját és most már meg sem tudom mondani, hogy hányadik születésnapi fotózásra várom őket.
Nagyon szeretem látni, ahogy cseperednek ezek a kis életek. Alkalomról-alkalomra, évről-évre nagyobbak és szinte az én szemem előtt is váltak igazi kis urakká és hölgyekké! Ilyenkor tényleg igazán hálás vagyok és megtiszteltetésnek érzem ezt a szülők részéről.

Bízom benne, hogy segítségetekre volt ez a poszt! 

Köszönöm, hogy még mindig (vagy újra) olvastok! ♥